Szeretem ezt az Urat, most szerettem meg. Ez igazán elegáns volt. Most már hajlandó vagyok
látatlanul is hinni abban, hogy valóban egy gáláns csodáról beszélünk.
Kedvellek olyannak amilyen vagy és ne légy ennél sokkal jobb, mert akkor nem tudom majd Hozzád
mérni magam .
Angyalka:
Szóval szar ember vagyok...
Praktikus barát:
És egy picit most önsajnáló, de ez nem is az én számból hat igaznak.
Angyalka:
Tudod,hogy mindenemmel szeretem és bármit megtennék érte.
Praktikus barát:
de amit meg kellene tenned arra mégis képtelen vagy
Angyalka:
most már mit?
Praktikus barát:
Magadnak mondasz ellent, most TE vagy az aki véglegességekkel számol.
Angyalka:
Szeretem őt és szeretnék vele lenni, várok rá ha kell, de elbasztam, mert nem bíztam benne.
Hagytam telebeszélni a fejem.
Praktikus barát:
és ki beszélte tele a fejed?
ők - kisbetűs ők - vagy Te?
ki volt az - praktikus barát szerepem -
aki végig picsogott és sajnáltatta magát kétkapura
most igenis tessék felállni és nemcsak elhinni mindazt amit leírtál, hanem meg is élni
Angyalka:
az hogy ha igaz a szerelmünk akkor még él?
Praktikus barát:
azt, hogy ön hibázott amikor elfelejtett élni közben
amikor ostoba módon feláldozta saját magát egy kreált cél érdekében
amikor ostoba volt és engedett a saját elkeseredettségének és sajnáltatta magát, nem is csak a világgal, de a szeretett lénnyel is.
Mi volt amögött, hogy elküldted Neki a blogod címét?
persze, a vágy, hogy lásson, hogy megismerje azt, mi zajlik benned
Angyalka:
a lezárás
Praktikus barát:
és mi volt emögött?
amit oda leírtál az sokhelyütt tömény önsajnálat és a ködös kis képecskének a sürgetése
jöjjön már, szükségem van Önre
és persze én tudom, én érzem és én igyekszem is tekintettel lenni Önre csak nem
Angyalka:
tudod túlzol, igazad van, de kurva túlzás, mert ő nem kért arra, hogy várjak rá, nem mondta ki, hogy szeret és miután Manóra 3évig vártam nem könnyű újra elkezdeni.
Praktikus barát:
Ne hidd, hogy inkvizítorod szeretnék lenni aki ítéletet mond feletted.
És tudnod kell, én vagyok - nem az egyetlen, de az egyik - aki tenyerén hordozna, megvígasztalna, gyógyítana, mert imádlak, mert szükségem van Rád mint tökéletes-hibás példaképre.
Angyalka:
Nem kell, teljesen jól vagyok.semmi bánat,könny
Praktikus barát:
- csacsi, nem Érted, hanem magamért tenném mindezt -
Angyalka:
sajnálom,hogy szar vagyok
Praktikus barát:
ugyanazért a célért sajnálod amit kergettél és kergetsz
Érte, Miatta sajnálod
holott tudod, hogy Neked 'szarnak' kellett lenni, Te nem tudtál más lenni az elmúlt hónapokban csak 'szar, és ez tökéletesen jól van így.
Mennyivel vagy most több? Mennyi, mennyi mindent éltél meg ezalatt?
Ne dobd el ezt és ne intézd el annyival, hogy 'szar' volt mindez.Ezt látja Ő is
tudja, mert tudnia kell, hogy miért váltál saját magad megcsúfolásává.
elengedett, de el nem vetett, de ezt Te is tudod.
vegyél róla tudomást, lásd, értsd, tartsd szem előtt és Istenem, ha úgy akarod szeresd, de magaddal együtt.
MEGINT ellent mondasz magadnak,MEGINT véglegességgel dolgozol,MEGINT úgy beszélsz, mintha mindez lezárás lenne. Akkor valamikor nem vagy őszinte, jó esetben most.
Rossz esetben akkor mikor azt írtad, ha igaz volt akkor van. De Te lealjasodtál.
Angyalka:
igaza van
Praktikus barát:
Ez így van, de attól még nem szűntél meg, sőt ettől még nem szűnt meg Ő sem szeretni Téged.
Angyalka:
lealjasodtam
gyönyörű
Praktikus barát:
bazdmeg igen!
olvasd vissza MAGAD
és csak azért nem idézem, hogy miket mondtam mert nem tisztem az 'én megmondtam' -nak lenni
és szándékomban sem áll
de Te kötötted volna, láncoltad volna magadhoz
- bár lett volna nyelőcső a vaginám -
gyönyörű kép
csak épp a mögöttes tartalom az, ami sértő is amellett, hogy esendő
Kedvesem! Ne hidd, hogy nem értem az érveid, könyörögve kérlek, ne mentegesd Magad!
Tudod jól, hogy a mindenem vagy és imádlak és értelek és látlak.
Angyalka:
Én leírtam az érzéseket, lementem a mélyére, így lehet elengedni.
Praktikus barát:
de közben fenntartottad végig a - nem esélyt- az ULTIMÁTUMOT
Ön visszajöhet bármikor, én várom, de egyébként most undorító mód ragaszkodom Önhöz.
most képtelen vagyok élni és ezt nem róvom fel Önnek bűnül, csak tudjon róla
vagy tán azért nem jön vissza hozzám, mert fél hogy ezáltal válik bűnössé?
Hol marad a magasban levés ebben?
Angyalka:
Mennyire gerinces dolog a másikat kétségek között hagyni?
Praktikus barát:
Miért vakítod meg Magad?! Miért veszed el az Ő gerincét?
Ezt hittem én is. Közönségesnek és a végletekig önzőnek tartottam és most - annak ellenére, hogy Te képezed imádatom tárgyát - most mégis azt mondom, Ő a nagyszerű ás Te vagy a közönséges.
Ő a gerinces és Te vagy az, akiben mindvégig ott munkálkodott az undorító önzés, hogy döntést sürgess, hogy kicsikard belőle.
a zöld szemű szörny, akinek szerelme talán őszinte, de ragaszkodása visszataszító
akkor ne vitasd az Ő gerincességét
méltatlanná váltál sokmindenhez, elsősorban magadhoz
és akkor olvasd vissza mit írt
hogy NEKI éppúgy megvan a két oldal
szeret, de Te szart, fost csinálsz magadból, péppé, masszává silányodsz,picsogsz, ragaszkodsz, visszateccő módon követelőzöl
Angyalka:
nem követelőztem, ezt azért lécci ne modd
Praktikus barát:
az egész gesztus értékű volt
gyönyörű volt és igaz amit tettél, de mód ahogy megtetted igenis az volt. békjóba verted volna
és ez az én olvasatomban már igenis követelőzés
Angyalka:
Nem igaz, nem vertem volna békjóba, csak szerettem volna tudni hogy hazugságokba ringatom e magamat. Ennyit. Ha velem lett volna, szabad lett volna. Most is az.
Praktikus barát:
igen
Angyalka:
Nem akartam volna birtokolni.
Praktikus barát:
De Te a döntését kényszerítetted, és ezt nem ismered el, helyette azt mondod gerinctelen volt ami miatt ezt nem hozta meg akkor, amikor Te akartad. Tessék, most meghozta.
A kicsengése egyértelmű: méltatlanná váltál magadhoz, így Hozzá is.
Angyalka:
egyébként azért azt hozzátenném Lumi, hogy a mélységből nő a magasság
a szexualitás a lélek létrája
Praktikus barát:
ezt mondtam korábban
Neked erre szükséged volt.
Angyalka:
és a dolgok közönségessé tétele hozza meg a valódi világosságot, mert onnan fakad
a gyereked vérbe, mocsokba szülöd mégis szentség.
ilyen ez is. az érzéseket képpé fordítottam szélsőséges képekké, mocskosakká, és leptetettekké
Praktikus barát:
ezzel nincs is baj
a mögöttes gesztus, a sürgetés az ami Téged lealacsonyít
Angyalka:
őszinte voltam.
azért kíváncsi lennék te hogy oldanád ezt meg
Praktikus barát:
Beleroppannék, összetörnék, vádaskodnék, gyűlölködnék és sokkal, sokkal látványosabban sajnáltatnám magam
félrekúrnék fűvel fával
és tagadnám a szerelmem a legvéksőkig
amíg talán már magam sem hiszem el
hogy aztán bűzös önváddá fajuljon
így
és ha fordított lenne a helyzet
most sokka több mocskot kapnék Tőled, sokkal többminden rónál fel nekem amit sokkal igazságtalanabbnak éreznék és ezerszer is megpróbálnék hazudni Neked míg meg nem törnék és feloldozásért - amire nem szolgáltam rá mégis megkapnám - fordunék Hozzád
de ha megengeded most visszaengedem a saját kis EGO-mat is a beszélgetésbe és bár fontosságom Nálad van, de hadd legyen mellette nálam is mert tudod, hogy azzal együtt vagyok teljes
és látod, nekem ez a pár teljesen mezítelen őszinte sor is azt eredményezte, hogy visszabújtam a saját-teljességembe - amiben ottvan az a sok fertő is ami vagyok -
és hihetetlenül imádlak amiért Te ezt tisztábban tudod kezelni mint én
és megmaradtál a szerelmed mellett
még akkor is ha mellett zöld szemű szörnnyé, követelőző rémmé váltál
nem is jó a zöldszemű mert azt hiszem azt az irigységre mondják
az pedig nem volt
egyszerűen csak mohó voltál
őszinteségedben is
és ez tudtad akkor is
és gyönyörű volt mindaz ahogy ezt végigélted
és EBBŐL lesz az a magasság ahova jutsz
Angyalka:
csak nem vele. Nem, de, nem, de.
Praktikus barát:
lüke
maradj meg ebben
nem/de
és Ő is ebben van
ebben kell lennie, különben hazuggá válik és akkor Ő is ő-vé alacsonyodik, ahogy Magam lett magammá Nálad.
köszönöm!
nem gyarló az, ha most őszintén megköszönöm, megköszönlek?
hogy láttam egy nálamnál sokkalta tökéletesenn lényben mindezt
és okulhattam belőle?
ne haragudj meg érte, ha megköszönöm =(
