Angyallak

Szobába nyílás, szobából világra nyíló tágulás, verseken át, magamon át, magadon át, vezethetetlenül vezetett lényem, lényed, áramlása,egy remélt végtelenbe... Neked adom...Magadévá teheted, magadon keresztül szeretheted, magad szeretheted általa....


Ami,most a Mi.

A sors meg sajnálja, de muszáj volt így belénk marjon...
                                                                  Felhők hordják el a honapokat, jobb ha rájuk bízom magam...
A fontosságomat, átnyújtom, s Te végre kidobod....
                                                        Albérlőm az erőm, egy egész világot bír, de hozzád már több kell....
Rohadjon el ez a kibaszott önző világ....
                                                                   Szexszel borogatunk...
Ha már elcsesszük, csak csesszük kurvára el...
                                                                                                              Nincs más hátra, mint előre...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése