Új kezdetre

Igen. Igaza van. Már az első percben is megmondtam, hogy méltatlan vagyok Önhöz. Minden szinten.
Önző vagyok, nagyon sajnálom, teljesen igaza van. 
 Tudja én vártam valakire minden elvárás nélkül, boldogan, tudva a létezését három hosszú esztendőn át, érintetlenül, tisztán, igazul. Az az ember mondta nekem, hogy nem létezik idő, ott a Margit-híd lábánál, és akkor megértettem mit is jelent amit kimondott, és, hogy mennyire igaza van mindebben.
Az az ember volt az aki azt mondta, hogy biztos, hogy meg fogom találni azt akit keresek, és ez részben Ő maga volt, a másik felem, akivel egyek voltunk a leérkezésünk előtt. Aki a csatorna számomra, akivel egymásra találásunk táplál minden szeretetet a lelkemben. De Ő ott, akkor másra is gondolt. És amikor magát megismertem tudtam, hogy Ő, ott a Margit-hídon, a végtelen bölcs, és igaz ember, Önre gondolt. Ha valakire gondolt, Ön az, csak Ön lehetett akire gondolhatott. Az a bölcs, tiszta és mindenttudó azért váratott három éven át, mert nem tudta legyőzni magában azt a tudatot, hogy én nem várok tőle semmit. És a mai napig, elengedésünk után egy évvel is pont ez a helyzet.
Igen. Igaza van. Önző vagyok. Nincs önzetlen cselekedet a világon. Amit másért teszünk azt is magunkért tesszük,mert a másik öröme, nekünk szolgál kielégülésül. Önre várni, az én távoli boldogságomat szolgálta volna, s én magamról mondtam le, nem Önről. De a valóság az az, hogy nem az önzőségem a domináns a történtekben, hanem a bizalom hiányom. Ön felé, de leginkább magam felé. Hogy én valaha lehetek olyan, amit Ön egy kicsit is tudna szeretni. És tudja, igen, nem jó dolog a sötétben botorkálni amikor mindenki rázogat, hogy térj már magadhoz, kislány, álom világban élsz, nem valóság amiről beszélsz...
Egy idő után megszűnnek az összes intuíciók, és minden ami irányt mutatna.
Lehet, hogy önző vagyok, de a barátaim rám szorulnak, és én hónapok óta terhükre voltam a nagy rózsaszín ködömmel, meg a tündérmeséimmel, és senki, senki nem hitt már nekem, bennem, bennünk.
Persze senkinek semmi köze nincs hozzánk tudom. De gyenge lettem, és elesett és megrendült a hitem. Sajnálom. Ismétlem nem Magában, magamban csak is. Elesett lettem, és Maga nem ezt érdemelte volna. Ahhoz, hogy Magát tartani tudjam magamat kellett volna tartanom, de nem ment. Világommal, leveleimbe menekültem, hogy óvjam az éhes kutyák elől akik szét akarták cibálni, mint valami étel formájú játékot.
Hallgattam nap, mint nap a nagy-monológokat, hogy térjek észhez, mert beteges képzelgések ezek, a földön kéne élnem és járnom...És én tiltakoztam, hogy nem hiszem el, hogy nem lehet felfogni, hogy a tapasztalások realitása leszűrhető, ha párosítjuk összehasonlítjuk őket, egyébként is én voltam benne, én voltam ezekbe a helyzetekbe, és csak jobban meg tudom ítélni a valóságot.
Tiszta Platón, ez gondolom a Platóni találgatás szintje, bár Maga inkább az idea volt számomra, vagy az ideához a legközelebb álló másolat. De én tényleg csak egy rossz másolata vagyok az Isteni ideáknak, s Önnek olyan nem való, Maga túl igaz, és ezt visszaigazolta most is, Maga egy gondolkodó és bölcs ember. 
Sajnálom, hogy csalódnia kellett bennem. Nagyon, őszintén. Az egyetlen ami  jó az egészben, hogy így hogy látja mennyire önző vagyok, legalább Önnek kicsit sem fáj ami történt. És ez kicsit olyan, mintha kevésbé lennék önző.
Tudja én még valamiben nem hiszek. Az elrontásban. Ez is olyan, mint az idő és a várakozás. Szerintem az igaz dolgokat nem lehet elrontani.
S persze ma már számtalanszor kimondtam azt, hogy végérvényesen elbasztam mindent. És siratom hibámat amit elkövettem. Viszont ha belenézek az igazságok, az ideák ládájába, a valós dolgokat nem lehet elrontani. Az örök változás sodrásában vannak valahol megmásíthatatlan igazságok, az Isteni gyökér, és a szerelem ezekből nő, s újra nő akkor is ha szárán ragadják, megfosztják virágától, levelétől, bimbajától.
Ha szeretett engem amíg önzetlennek gondolt egy kicsit, nem hiszem, hogy most ne szeretne.
Ha nem szeret, akkor soha nem is szeretett.
Ami mindegy, mert én soha nem hittem úgy látszik abban, hogy szeretett. Hisz ha hittem volna, akkor a hit is megmaradt volna, hisz ami igaz, az nem múlik el igaz lenni.
És innen nézve csodálatos ami történt. Elveszíteni valamit. Nem lehet. Mert semmi nem a miénk. Se a testünk, se a gondolataink, nem, hogy más lények, emberek...
Amit most elveszítettem egy hamis kép amit a tudatom gyártott, ami igaz volt, vagy van mögötte, az függöny nélkül, szavak nélkül ott maradt a lepel mögött. Ha a lepel mögött nem maradt semmi, nincs ok bánkódni, nincs ok szenvedni, hisz soha nem is volt. Akkor légvár volt, és azoknak volt igaza akik ösztökéltek, hogy lépjek tovább a kilátástalan álom kergetésnél. Ha ott marad valami a szeretet vagy a gyűlölet, ami egy ebből a szemszögből, ha ott marad az érzés, akkor ismételten fölöslegessé válik az elkeseredés.
Nem marcangolhatom magam... Sajnálom megint nemet kell mondanom Önnek. Nekem élnem kell!
Én az élet vagyok, s Maga is az élet.
S lehetünk egymás életének részei. Vagy nem leszünk, és akkor is minden tökéletes. Én igyekszem tanulni a hibáimból. Azokból amiben nem is hittem.
És látja, az idővel kapcsolatban végül, mind a kettőnknek igaza lett. Sajnos nekem is. Mert soha többé nem vagyunk azok az emberek hónapok elmúltával, mint előtte. Az élet éppen tovafolyt, változik, de nem maradtunk ugyan azok, s így hiába is kért idő, mert más az aki várja most, mint aki elengedte.
De Magának is igaza lett. Mert itt vagyunk mind a ketten. De én nem tudok lenyugodni. Türelmetlen vagyok és önző. Tele voltam birtoklási vággyal, gondozni akartam, szeretni, vagy legalább hallani, hogy van értelme várnom.
ígéretek. ígéretet vártam, de nem hiszek abban sem. Az ígéret mindig hazugság. Hisz a változás lehetetlenné tesz bármily ígéretet, és a külső tényezők rabjai vagyunk.
Egy nagy paradoxon a létünk. S talán, most, hogy végleg lemondott rólam, ismét megtanulok ragaszkodás nélkül szeretni. Most, hogy már nincs mit várnom, önzetlenül képes leszek a távolból elvárás nélkül szeretni Magát.
És mindezt úgy kell tennem, hogy ne azért tegyem, hogy jutalmamul visszaadja Önt az ég. Magamért kell tennem.
Ez egy igaz újrakezdés.
Köszönöm!