Teljesen nyitott a szív. A bemerevedések a nehéz dobbanások a múltbabetonozódtak. Teljesen nyitott a szív. Áramlik a mindenség, szökik a száj. Húzza a végtelen az ajkaim föl-föl, érinteni a a csillagokat az égen, a Holdságokat és Napságokat.
Szökik a száj, őszinte a mosoly. Boldog a lélek. forognak a kerekek!
Önnek vagyok boldog Ön nélkül!
Tudja ez a teleszedett kosár, mely most adakozó és a végtelen pótolja gyümölcseit kifogyhatatlan forrásból, csak Önre vár.
Nem változott semmi csak a minden összezúzása törése, igazzá tette mindazt amnit összezúztunk.
S Maga pont az, s Én pont az vagyok....
Szökik a száj:)
Magamról
- Lilaangyalka
- Létezhetetlen... Éles óvatossággal a pengék, Faragják a viaszbaba testét. Küllemére feszülnek a krémek, Porai mind, pilleszárny szemérmek. Bőrébe vasalt szőnyeg a maszkja, Rúzsrózsában bimbózik az ajka. Homlokán tépett lánccsokor-keret, Egyensúlyozza az enyészetet. Kelméje, mit ráköpött a szekrény, Kacérkodva idomodik keblén. A világba kiszegezett tetem, Mosolyra fakad a feszületen. Szemére emelték a héjakat, Ijedt a damilpillogás alatt. Bár úgy érzitek való a léte, Ő vágyatok megtestesülése. Belőletek kiszilárdult alany, Szeretetre, gyűlöletre van. Ha valaha megszületett volna, Jelene múlttá azonosulna. Szívverése, egy lágyanlengő hullám, Tompul világsikátora torkán. 2008. nyár
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése