Barack virágbaszületését álmodom,
s könnyező felhők illatát.
Lenni-jót dalolok a nyitni-kékkel,
szemhéjat csókkal bontok,
s pacsirtákká is dalolom magunk.
Ne lepnék-e pírok arcomat?
Várunk.
Vállunk nem várásunk tárgya nyomja,
hanem maga a várás.
Reggeleink krémesek.
Igazán kerekek a bolygók is mostanában.
Kerekre töltik édességeink.
Kerekek, forgók, szélmalmok.
Széthordanak minket könnyed hordárok.
Virágporok vagyunk csíkos potrohon.
ízes porok, fűbe hintett üveggyöngyök...
Ékre se kerülők,le se maradók.,
fűszálra fűződők, talpakra ragadók.
Ragadozunk, s ha megtalálunk,
kihull húsevő fogunk,
csalánra cseréljük vérszomjunk,
ékeink karunkba, 
karolásunk éjbársonyba rejtjük.
Szeretem ezt.
Add észrevennem ha nem lesz már igaz.
Kabátom szélbélelve tárjam, visszavárás nélkül,
Igazolásunk elengedés legyen.
Ámen rá!