Szendergő

Zöldbe pólyálnak,
növényzöldbe bugyolálnak kertek.
Tanullak, mint toronyőr az éjszakai hullámokat, 
mint verdesnek sasként a tükrök boltozatján.
Bambulunk, habbavető kiáltásaink olykor csapongók.
Lapuló egérre kapó karmolások. Óceánkiáltások,
de már rég belefulladt az ég éjarca.
S a láncra fűzött égövek izzósora...
Sóról és cukorról álmodnak az egek pásztázói,
szárnyakról a húsvér gyerekek.
Ugrálóköteleken, kötelezd magad nekem,
lehelletem béjjed éresztve, érezve, ájulatba,
az alvásküszöbön innen.