....

Magában szunnyad elvetettem,
magamból kibocsátott lelkem.
Magában csíráznak a szálak,
némaságra inthetik a számat.


Fagyosak Holdak, és Napok,
szorítása nélkül nem alhatok.
Keleten ébredésem támad,
nyugosztalja kérem nyoszolyámat.


Emléktelen vág belém az arca,
árvalányhaj, simítsd ránctalanra.
Barázdáit töltse be az érdem,
virágporral hintheti szemérmem.


2011. 02. 11.