Szobába nyílás, szobából világra nyíló tágulás, verseken át, magamon át, magadon át, vezethetetlenül vezetett lényem, lényed, áramlása, egy remélt végtelenbe... Neked adom...Magadévá teheted, magadon keresztül szeretheted, magad szeretheted általa....
Létezhetetlen...
Éles óvatossággal a pengék,
Faragják a viaszbaba testét.
Küllemére feszülnek a krémek,
Porai mind, pilleszárny szemérmek.
Bőrébe vasalt szőnyeg a maszkja,
Rúzsrózsában bimbózik az ajka.
Homlokán tépett lánccsokor-keret,
Egyensúlyozza az enyészetet.
Kelméje, mit ráköpött a szekrény,
Kacérkodva idomodik keblén.
A világba kiszegezett tetem,
Mosolyra fakad a feszületen.
Szemére emelték a héjakat,
Ijedt a damilpillogás alatt.
Bár úgy érzitek való a léte,
Ő vágyatok megtestesülése.
Belőletek kiszilárdult alany,
Szeretetre, gyűlöletre van.
Ha valaha megszületett volna,
Jelene múlttá azonosulna.
Szívverése, egy lágyanlengő hullám,
Tompul világsikátora torkán.
2008. nyár
1 megjegyzés:
dejó! hová vándorolna ka rajzaim :)
Megjegyzés küldése