Almák

Almák

Kebelemből hajtott hited,

Éretted, buján teremtem.

Világokon,mindeneken

Átívelő,alma fa lettem.

Reszketve bújnék,mint az év,

mint minden év,midőn aggba lesz.

Karomban magam ringok én,

ringatott ringató élet ez.

Szerelmes törzzsé idomodok,

kérgem imája a mozdulat,

viaszos,hímes almáit,

hullajtja alám a boltozat.

Bűnök özöne ostromol,

meginognak a papír falak,

kacér almák hömpölyögnek,

botladozó talpaim alatt.

Átolvad szobámba a tél,

Oszlopaim ágakat nyúlnak,

Gyümölcsök az ágak véginél,

tért nyitnak a valóságon túlnak.

Jéggel csipkézett hóruha,

Mint kimonó simul a földre,

piruló almagarmada,

Pattog a jegesfehér ölbe.

Forró gyümölcsként gurul tovább,

kalapom a falbavert szögről,

Édeni almaság nyomát,

nem moshatjuk az eljövőről.

Vállamon kékeszöld nyomok,

Okozójuk kívánóssá tesz.

Széthintett permetillatok,

ontják mézbefullt mérgüket.

Lassan ölő, lédús szerét,

egyiknek ajkambacsókolom.

Ringó lábfőim gyökerét,

rángatják a túlsó láncokon.

Öklendezve ringok tovább,

torkomban a mérgezett falat,

gyümölcseső felvert porán,

görcsösen hánytatom magamat.

A tudás tudatlanságát,

csóktalan ajkam nyeli el,

Anya vagyok, ki magzatát,

megtört szívében emészti fel.

Belém oltottad hajdanán,

Kebelemből kihajtó hitem.

Érettem, buján teremtem,

Áldozattal áldva istenem.