Helyünkön

Helyünkön

Nem sír se haj, se az olló,

Édes terhét vesztve a váll,

Ha nem takarja el az omló,

Szeretője más ívet talál.

Hazug úton, hazug kerék,

Nekem leszámolható pettyem,

Szabdalva az ég melegét,

Berregő katicává lettem.

Rítust illatok kavartak,

Mellém osztottak a körben,

Bennem józanodtál Napnak,

Benőtte gyökérzeted földem.

Felhősodrásban evezek,

Színes házak fedélzetén,

Elválasztanak a szerepek,

De helyeden vagy, helyemen én.