Angyallak

Szobába nyílás, szobából világra nyíló tágulás, verseken át, magamon át, magadon át, vezethetetlenül vezetett lényem, lényed, áramlása,egy remélt végtelenbe... Neked adom...Magadévá teheted, magadon keresztül szeretheted, magad szeretheted általa....


Bejegyezte: Lilaangyalka dátum: 14:20
Majd új gubából bújó Buba leszek,
ott a távoliban,
héjam csókjávalrepesztő, tenyerén,
pici lény.
Elege tán szívnek, és szemnek,
ínynek, csínynek, elege.


Címkék:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)