Önnek

Önnek

Belekeverem a tejembe,

Kihúzom éjemből, mint az álmot.

Fonatunkban megpihent teste,

Mára elfedik a múltblokádok.

Ajka ék, dicséret mellemen.

Csípőmön szép kezének árnya,

Ráncolja a paplanszegletet,

Összesüt minket az a kályha.

Szeretést Önben mérem eztán,

Pillogó szem ablak a házon,

Ha tömve a lomb, paplan a fán,

Áld az eső, ha könnytől ázom.

Tavaszomat csókolja azzá,

Éjemet tarka pirkadattá,

Lelkemmé úgy olvad az álom,

Szemeit tárt szemekkel áldom.

Visszaszállatlan kóc a fészek,

Koldus Napok éhétől marva,

Lüktető igazszín-emlékek,

Feledés fedele takarja.

Ébredett fészkem, fészekségem,

Fonatunkból kihúzva szálát,

Nem lelheti éntelen énem,

Teljesbe-nyugvó nyugovását.

Kettőből, melyik pihen másban?

Végtelen eggyéolvadásban,

Szuszogás-testű minden lárma,

Éjcsendi fülbesugdosása.

Gyufaszálak nyújtóznak lángban,

Istent-parázsló pillásban,

Szárnyakat berregnek a fények,

Vásznaik hátak és szemérmek.

Dulakodásunk holdudvara,

Vetett maszkokkal hányva feszül,

Félelem, szégyen nesztelenül,

Fogason. Meztelen az élet.

Tünékeny tükrében táncolok,

Láncomból tépje ki Önmagát,

Szakítson magával magamból,

Légből lévő pacsirta madárt.

Bolygóbolyongás. Sötétülök.

Meghozza új óránk a havat.

Álmomban Önben szelídülök,

Felfénylő csillagzatunk alatt.