szúratlan karolatának,
ágak szúrással, ölelnek,
kérges csontjainkra lelnek,
csontjaink ágaikkal oltják,
tájunk termővé ragyogják.
Magamról
- Lilaangyalka
- Létezhetetlen... Éles óvatossággal a pengék, Faragják a viaszbaba testét. Küllemére feszülnek a krémek, Porai mind, pilleszárny szemérmek. Bőrébe vasalt szőnyeg a maszkja, Rúzsrózsában bimbózik az ajka. Homlokán tépett lánccsokor-keret, Egyensúlyozza az enyészetet. Kelméje, mit ráköpött a szekrény, Kacérkodva idomodik keblén. A világba kiszegezett tetem, Mosolyra fakad a feszületen. Szemére emelték a héjakat, Ijedt a damilpillogás alatt. Bár úgy érzitek való a léte, Ő vágyatok megtestesülése. Belőletek kiszilárdult alany, Szeretetre, gyűlöletre van. Ha valaha megszületett volna, Jelene múlttá azonosulna. Szívverése, egy lágyanlengő hullám, Tompul világsikátora torkán. 2008. nyár
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése