Elfelé

Elfelé

A hideg Nap is mosollyal kel,

vidám pihéket hergel

testemre a borzongás,

múltéji bor, zsongásba ringat,

döngicsél,mint a méh.

A város kebelében

biztosan lüktetek,

mint pihenve Önnél.

Színeket ordít az élet,

arany-barna olajfestékek,

rikoltanak az ágról,

csillapít, hallat Magáról,

kiolvastatja léptét,

utamon kísértét,

kesztyűmmé lett távoli keze,

tüdőm tölti lélegzete.