Angyallak

Szobába nyílás, szobából világra nyíló tágulás, verseken át, magamon át, magadon át, vezethetetlenül vezetett lényem, lényed, áramlása,egy remélt végtelenbe... Neked adom...Magadévá teheted, magadon keresztül szeretheted, magad szeretheted általa....


Őz-tanmese

Őz-tanmese

Mese,mese mátka...
tüskés csipkeágba
akadt véres vadgida.
Nem az őz vagyok.
A Nap vagyok mely melengeti hátát,
fű, mely oltja szomjúságát,
erő, mi a tüskét kihúzza,
ha néhol szakad is a húsa,
cél, mely tovaviszi léptét,
Isten, mely menekíti létét.
Nem más,mint maga az őz.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése