Fehér úton,sötét sebek...

Mind a ketten betegséghordozók vagyunk.

Az ELJÖVŐ, igyekvő, míg nem teszi le terhét,

s míg a VÁRAKOZÓ, türelmetlenségét, s várakozását,

addig hiába a közös út.

A várakozás a türelmetlenség atyja.

Ha az IGYEKVŐ leteszi terhét,

a VÁRAKOZÓ, elengedi várakozását,

Az IGYEKVŐ, megkönnyült, gyors léptei elegek lesznek ahhoz,hogy utolérjék a már NEM-.VÁRAKOZÓT, haladót..

Miközben e gondolatok, tudatom tágítva villantak egyre fel,

s arra vágytam,hogy leírhassam kapott bölcsességem,

azon kaptam magam, hogy idegesen nyomkodom a lift hívógombját.

Szembesülve a várakozó türelmetlenségével, arra gondoltam.

A megvilágosodás,nem megvilágosodás, a pillanat szétterjesztése nélkül.

Ha nem igaz bennem a felismerés annyira,hogy felérjen a házunk 3.emeletéig,akkor rájöttem e valamire?

Felért. De ha valóban jelentőséggel bírna szándékomban állna e leírni egyáltalán?:)