Kiegészítésként...

Nem hiszek az ágak,

szúratlan karolatának,

ágak szúrással, ölelnek,

kérges csontjainkra lelnek,

csontjaink ágaikkal oltják,

tájunk termővé ragyogják.

Őz-tanmese

Őz-tanmese

Mese,mese mátka...

tüskés csipkeágba

akadt véres vadgida.

Nem az őz vagyok.

A Nap vagyok mely melengeti hátát,

fű, mely oltja szomjúságát,

erő, mi a tüskét kihúzza,

ha néhol szakad is a húsa,

cél, mely tovaviszi léptét,

Isten, mely menekíti létét.

Nem más,mint maga az őz.

Elfelé

Elfelé

A hideg Nap is mosollyal kel,

vidám pihéket hergel

testemre a borzongás,

múltéji bor, zsongásba ringat,

döngicsél,mint a méh.

A város kebelében

biztosan lüktetek,

mint pihenve Önnél.

Színeket ordít az élet,

arany-barna olajfestékek,

rikoltanak az ágról,

csillapít, hallat Magáról,

kiolvastatja léptét,

utamon kísértét,

kesztyűmmé lett távoli keze,

tüdőm tölti lélegzete.

Ágnes Vanilla - Ahogy nem lehet